A szájsebészeti kezeléseket rengeteg tévhit övezi még manapság is, miközben a fogorvosi technikák hatalmas fejlődésen estek keresztül az utóbbi 20-30 évben. Az arcüreg zárás, foghúzás vagy a gyökércsúcsok kezelése ma már rutin fogorvosi technikának számít. Bejegyzésünkkel szeretnénk bemutatni mik is azok az indokok, amiért oly sokan rettegünk ettől a szájhigiéniai beavatkozástól.
A szájsebészet mint a neve is mutatja, egy sebészeti kezelés. Ez a szó alapvetően erős ellenérzést kelt mindenkiben, hiszen komoly orvosi beavatkozást gyanítunk mögötte. Gyakran keverjük az igazán bonyolult más testrészeket érintő műtétekkel, de a szájsebészet ma már rutinműtétek közé sorolható és szinte lehetetlen bármilyen komplikáció fellépése, hacsak nem valamilyen extrém betegségről van szó.
A másik oka ezeknek a negatív érzelmeknek szociológiai eredetű. Az emberi társalgások során egy-egy sebészeti beavatkozás hatásait és élményeit hajlamosak vagyunk rosszabb színben feltüntetni, hogy ezzel is elnyerjük barátaink ismerőseink megbecsülését. Mi kiállítunk egy nehéz beavatkozást és bátrak voltunk. Azoknak akiknek viszont nincs ilyen tapasztalata sokkal nehezebb elfogadni, hogy a kezelések nem is ennyire súlyosak.
A harmadik nagy oka a szájsebészet rossz megítélésének pedig neurológiai eredetű. Az idegrendszer központjához, az agyhoz, közel eső beavatkozásokra a testünk fokozottabban reagál, mint mondjuk egy lábműtétre. Ugyanez a helyzet a fül, szem vagy mandula műtétek esetében is. További nehezítő tényező egy páciens számára, hogy a szájsebészet egyik legfőbb területe az állkapocs kezelése. A közvetlen kapcsolat a koponyacsonttal a beavatkozásból származó rezgéseket felerősíti, ezzel is fokozottabb impulzosokat élünk meg.